2018. május 18., péntek
Archívum interjú
Egy hete sincs még, hogy felkerült internetes felületekre a 2018-as Hungaryan Summerfest plakátja, amelyen még nem szerepel az összes fellépő. Első felindulásból mindenki örült, na de amint elterjedt a pletyka, hogy az Archívum új énekessel lép színpadra, azóta folyamatosak a találgatások. Úgy gondoltuk a zenekarral egyetértésben, hogy csinálunk egy villáminterjút, amivel remélhetőleg sikerül eloszlatni a félreértéseket. Vágjunk is bele: - A tavalyi évben volt a zenekar 25. születésnapját ünneplő jubileumi koncert, ahol az a szóbeszéd terjedt el a résztvevők között, hogy a zenekar frontembere ezen az estén lép utoljára színpadra. Ez így igaz? Ti ezt hogy éltétek meg? - Először is, köszönjük a lehetőséget a dolgok tisztázására. Igen, az Archívum frontembere 2017 elején közölte velünk, hogy három koncerten szeretne elbúcsúzni a közönségtől és utána leteszi a lantot, elfáradt és inkább a családjával szeretne foglalkozni a továbbiakban. Ez a három koncert az Ős-Archívum buli, a velencei Rock-Strand fesztivál és az említett 25 éves jubileumi fellépés volt. Természetesen nem volt túl egyszerű ilyen tények tudatában felkészülni és színpadra lépni, hiszen a frontemberünk meghatározó része volt a zenekarnak és nagyon sokat köszönhetünk neki. Tudomásul vettük a döntését, barátságban váltunk el és mikor megkérdeztem tőle, hogy nem bánná-e, ha nélküle is továbbvinnénk a bandát, biztosított minket a támogatásáról. Kicsit azért reménykedtünk, hogy az utolsó néhány koncert hatására esetleg meggondolja magát, de elhatározása véglegesnek bizonyult. Érezhető volt már az utolsó 5-6 évben, hogy már nem fűti ugyanaz a tűz, mint fiatalabb korunkban, nagyon ritkán léptünk csak színpadra. Szép lassan el kellett fogadjuk azt a tényt, hogy a frontemberünk már nem lelkesedik a koncertek, a próbák és a stúdiófelvételek készítése iránt. Fájó szívvel, de el kellett engedjük.
- Amikor lezajlott ez a fergeteges buli, megjelent a rólatok szóló könyv is, úgy tűnhetett „pályátok csúcsán” vagytok. Mit gondoltatok ekkor, mindenképp folytatni szerettétek volna, vagy esetleg felötlött bennetek, hogy a csúcson kell abbahagyni? - Nagyon sokat tanakodtunk, hogyan tovább. Azt éreztük, hogy nem szabad abbahagynunk, mert a jelenlegi mozgalomnak szüksége van az Archívumra. Már nem működik a Valhalla, és szegény Gyuri halála után feloszlott a Titkolt Ellenállás is. Ezek nagy veszteségek voltak a magyar zenei színtér életében. Nagyon visszavetette volna a mozgalmat, ha az Archívum is befejezte volna. Nekünk az Archívum több, mint egy zenekar, inkább egyfajta küldetés, hitvallás, vagy életmód. Hozzátartozik az életünkhöz. Tudtuk, hogy frontembert a legnehezebb váltani egy zenekarban, hiszen a legtöbben az énekesekkel tudnak a legjobban azonosítani egy együttest. Számunkra az üzenet közvetítése és az eszme terjesztése az első. Az Archívum rengeteg tagcserén keresztülment megalakulása óta és mindig tovább tudott fejlődni, mindig mert 19-re lapot húzni. Abbahagyhattuk volna Borczy pálfordulása után, ha hallgattunk volna a károgókra, akik szerint vége a zenekarnak és nincs értelme tovább folytatnunk. Nem foglalkoztunk a negatív hangokkal és az idő minket igazolt, felnőtt egy olyan nemzedék, akik már azt se nagyon tudják, ki az a Borczy. Ha befejeztük volna 2002-ben, nem születtek volna meg olyan dalok, mint a „Nem deviancia”, „A kitörés hősei” vagy a „Vidd tovább a zászlót!”. Elgondolkodtunk névváltáson is, de végül az a nehéz döntés született, hogy továbbvisszük az Archívum nevet, vállalva ennek a lépésnek minden hátulütőjét is. Természetesen eljutottak hozzánk is olyan hangok, akik nem örültek, hogy a régi frontemberünk nélkül folytatjuk tovább. Ha ezek a rajongók nem kívánják tovább követni a zenekar új irányvonalát, azt is megértjük. Mi biztosak vagyunk abban, hogy nekünk tovább kell folytatni és új embereket fogunk megnyerni az ügyünknek. - Az új énekes jelöltek sorban álltak, tülekedtek, hogy megméressék magukat? Nehéz volt a döntés, vagy egyértelmű, hogy ki legyen a régi énekes utódja? Hasonló hangot kerestetek, vagy a karakter volt inkább a lényeges? - Természetesen egyáltalán nem volt egyszerű a választás, hiszen elég komoly elvárásaink voltak a leendő énekesünkkel szemben. Jól ismerjük az NS-színtéren ismert frontembereket, tudtuk, hogy kik biztosan nem kerülhetnek szóba. Elsősorban olyan karakterben gondolkoztunk, akinek jó a kiállása, jó a hangja, álmából felkeltve is tudja a dalszövegeket, lehetőleg legyen énekesi tapasztalata és persze elhivatott bajtárs legyen. Nem kell utánoznia senkit, de erőteljes legyen az énekhangja. Igazából két ember került képbe komolyabban, ebből az egyiket hallgattuk meg próbán, aki meggyőző teljesítményt nyújtott. Némi hezitálás és sok beszélgetés után végül bizalmat szavaztunk neki és úgy éreztük, hogy komolyan veszi az énekesi posztot, ami szintén fontos szempont volt számunkra. Egy 26 éves zenekarban nem lehet fél amatőr módon hozzáállni a dolgokhoz, én amúgy is elég maximalista vagyok, nehéz engem lenyűgözni ennyi év muzsikálás után. - Mit mondanátok el a kíváncsiskodóknak erről a személyről? Kérlek mutassátok be nekünk amennyire jónak látjátok. - Aki kíváncsi, hogy mit tud nyújtani az Archívum 2018-ban, egy új frontemberrel az élén, nyugodtan vegye a fáradtságot és jöjjön el a Hungaryan Summerfest rendezvényre június 16-án, garantáljuk, hogy remekül fog szórakozni. Az új énekesünk nem celeb, ahogy a többi zenekartag sem az. Tele vagyunk energiával, lelkesedéssel és pozitív izgalommal, hiszen egy új kezdet elején vagyunk. Tudjuk, hogy nagy a felelősségünk, hiszen a feladatunk egy olyan zenekar továbbvitele, ami meghatározó a hazai NS mozgalomban. Gyertek el bátran, adjatok nekünk egy esélyt, hogy bebizonyíthassuk, hogy az Archívum szelleme él és virul! - Mit üzentek a június 16-ai koncertre ellátogatóknak? Mire számíthatunk tőletek ezen az estén, a jól bevált régi számokkal készültök, vagy lesz esetleg meglepetés is? - Ha eljöttök erre a remek fesztiválra, számos remek zenekart láthattok a színpadon. Ott lesz az új Archívum is és megpróbálunk olyan hangulatot teremteni, mint a régi fellépéseinken. Lesznek kihagyhatatlan számok a repertoárunkban, de elővettünk néhány olyan régi dalt is, amiket már több, mint 15 éve nem hallhatott tőlünk a nagyérdemű. Mi fergeteges bulival készülünk, reméljük, hogy mindenki remekül fogja érezni magát! Kitartás! Archívum, 2018. május 17.
2018. május 15., kedd
MINDENT ELSÖPÖR HOLLYWOOD: AMERIKA NYERI A HÁBORÚT
A média tudat és véleményformáló szerepéről már sokat tudunk elméletben, de nem mindig vesszük észre, hogy rejtetten folyamatosan ott van mindennapjainkban. Az egész filmipar ezt szolgálja ki bármilyen témakörben és időben, mintha rendelésre gyártanának. Most nem a nagy kasszasikerekről lesz szó, hanem a C kategóriás sorozatokról. Ezek jóval több emberhez jutnak el, ráadásul ha otthon nézed befogadóbb vagy, mert ott a saját lakásodban jobban elengeded magad, nyugodtabb vagy. De most jöjjenek a konkrét példák. Gyilkos Elmék: Ez egy FBI viselkedéskutató és pszichológiai elemző csoportról szól, akik sorozatgyilkosokra specializálódtak. A sorozatgyilkos a filmben mindig FEHÉR közép, vagy alsóbb osztálybeli férfi, nagy kivételesen nő. Tehát itt már látható a faji diszkrimináció dominanciája a fehér munkás-értelmiség ellen. N.C.I.S (Los Angeles, N.C.I.S. tengerészeti helyszínelők N.C.I.S. New Orleans): Ezek a tengerészek által elkövetett bűncselekmények, vagy a sérelmükre elkövetett jogellenes ügyek után nyomoznak. Akkor figyeltem fel erre az egészre amikor egy hazafias csoport ellen nyomoztak, mert azok tengerészeti bázisról loptak rakétákat. Egyszerű hazafiak, akik minden országban megvannak, de ott a szabadabb fegyvertartás miatt jobban tudtak fegyverrel gyakorolni. Ezt egy hatalom nem hagyhatta és persze leszámoltak a gaz nácikokkal, és persze volt egy fiatal új fiú aki megbánta és segített nekik. Igazi Happy End. A másik amikor külpolitikai problémáik voltak egy adott országgal, akkor levetíttettek egy olyan részt ami az ellenséget démonizálhatta. Ha épp Észak-Korea van a porondon akkor a kémeik gyilkolnak, rabolnak el embereket, titkokat vesznek, adnak. Ha Oroszország a mumus, beépített FSZB (volt KGB) ügynököket fednek fel és tartóztatnak le. Trump kampányában a Mexikói határon lévő kerítést erőltette, akkor mexikói drogkartellek után nyomoztak. És persze itt van a Jolly Joker, az iszlamisták. A lényege, hogy a támadni kívánt ellenséget még itt is jó helyen aktuális időben járassuk le, és persze mindig ők győznek. A képernyőről ömlik ránk... Jöjjön a Happy End.
YKZ.
2018. május 6., vasárnap
Ian Stuart 2017-es budapesti emlékkoncert DVD promo
Elkészült Ian Stuart 2017-es budapesti emlékkoncertjének DVD előzetese.
2018. május 5., szombat
2018. május 3., csütörtök
2018. április 26., csütörtök
Az utolsó töltény a csőben... mielőtt végleg elsötétedik a nap...
Az utolsó töltény a csőben, mert valóban az utolsó órákban vagyunk, hogy első kézből, hiteles forrásokból halljunk és tudjunk meg történelmünk véráztatta részleteiről minél többet. Olyan emberektől akik részesei voltak túlélőként, szemtanúként a 2. Világháború hétköznapjainak gyerekként vagy harcoló katonaként. Mielőtt végleg elsötétedik a nap, mert ezek az emberek már a 80-as, sőt többen a 90-es éveikben járnak. Ők, ezek a tiszteletre méltó idős emberek az utolsó esélyünk, hogy még megtudhassunk igazságokat és részleteket erről a korszakról. Hogy a belénk súlykolt hazugságokat igazságra fordítsuk. Ennek szellemében április 21.-22.-én Kalóz Bajtársunk invitálására hadisírok keresésében és beazonosításában vettünk részt a világháború eme példaértékű hadi cselekményének, a budai kitörésnek az útvonalán. Kalózék évek óta tartó kutatómunkájának gyümölcseként sikerült feltárnunk egy hősi halált halt Magyar Honvéd földi maradványait. Történetét így 73 év távlatából az őt eltemető, akkor 13 éves Feri bácsi mesélte el. Az akkor huszonéves levente földi maradványait ezután a Hadtörténeti múzeum munkatársai elszállítanak egy katonai temetőbe, ahol méltó helyen kerülhet végső nyugalomra. A mi segítségünk már a munka "könnyebbik" része volt. A fővárosból kora reggel indultunk ásókkal, lapátokkal felszerelkezve, hogy Pongrácz Gyuri bátyánk kitartó kutatómunkájának köszönhető elbeszéléseknek utána járjunk. A hétvége során több helyszínen is végeztünk ásásokat. Ezek nagy része sikertelennek bizonyult, de ez nem szegte kedvünk egyszer sem. Tudtuk hogy több, mint 70 év elteltével az emlékek megkopnak, a táj változik, az erdő helyén szántóföld, a bozótos helyén erdő nőhet. Az sem könnyíti ezt a munkát, hogy az elesett Magyar és Német katonák hevenyészett sírgödreit tilos (!!!) volt jelölni vagy feljegyezni. Az átkos kommunista érában erről hangosan beszélni is életveszély volt, így sok legenda is keveredett, ami ennyi évtized múltán már összemosódhat az igaz emlékekkel. Az ásás részleteivel nem untatok senkit. Elfáradtunk vasárnap estére, de ez nagyon jól eső fáradtság volt. A keresés és találás lehetőségének izgalma, a közösen Bajtársi társaságban végzett munka öröme mindenképp feledteti ezt és elégedetséggel tölt el. A sok-sok történet a helybéliektől, a más-más szemszögből megélt élethelyzet hallgatása rengeteg tudást és hitet adott a folytatáshoz. Csak biztatni tudok mindenkit hogy figyeljen, hallgasson és tanuljon az öregektől. Övék a múlt tudása, a miénk a kötelesség hogy ezt a tudást tovább adjuk a jövő nemzedékeinek! Ezzel is tovább víve a lángot amit őseink gyújtottak, hogy beragyogja jövőnket! A kutatásunk és a történetek rögzítése folyamatos. Legközelebb Veszprém megyébe látogatunk, ahol egy, a kitörésben résztvevő, ott megsebesült és a gulágott megjárt Hős történetét ismerhetjük meg. Ezeket a beszámolókat, személyes történeteket, elbeszéléseket hamarosan mindenki álltal hozzáférhetővé tesszük. "Aki múltját nem ismeri, Jelenében tengődik, Annak jövője nincsen!" -T-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






































