Kedves Bajtársak! A Szálasy család Erdélyből, a Szeben vármegyei Erzsébetvárosból származik. A család örmény származásáról szóló pletykákról Maga a Nemzetvezető így nyilatkozott: „– Még 1939-ben a budapesti törvényszék Lengyel-tanácsa előtt folyt egy per, amelynek során szüleim becsatolták a rendelkezésükre álló okmányokat. A bíróság megállapította, hogy a Szálasy név törzsökös magyar név. Ellenben igaz az, hogy egy oldalági rokon örmény vért hozott a családba. Ezt a bírósági döntést én a magam részéről teljesen elfogadom. A bíróság előtt szerepelt egy örmény szakértő, aki a következő magyarázatot adta a Szalosján-változatról: amikor az örmény beszüremlés megtörtént a családban, a Szálasy nevet lefordították örményre, mégpedig úgy, hogy a „ffy”-t „jan”-nak fordították és hozzáragasztották a név alapszavához. Így jött létre az örmény fordításban a Szalosján. – Ki volt ez az örmény származású oldalági rokon? – Úgy tudom, Csiky Katalinnak hívták. A XVII. században élt, de fogalmam sincs, hogyan vezethetném hozzá a családfámat.” Szálasi Ferenc dédapja az első, akiről e néven tudunk. Fia, Antal 1829. január 18-án született. Végigharcolta az 1848-49-es szabadságharcot és Világosnál esett orosz hadifogságba. Ezután közkatonaként 8 évre kényszer sorozták egy osztrák ezredbe, amiből végül 12 év lett. 1861-ben kapott obsitot. Leszerelése után egy osztrák magánvasútnál talált csak állást magának, mert magyar honossága miatt az osztrák államvasutaknál nem helyezkedhetett el. 1863-ban vette feleségül a bécsi Julianna Helmreichet. Ebből a frigyből született a Nemzetvezető édesapja, Szálasy Ferenc 1866. február 18-án. A Nemzetvezető édesanyja Szakmáry Erzsébet 1874-ben született Kassán, egy 9 gyermekes földműves családban, Szakmáry János és Krusnyák Anna gyermekeként. A Nemzetvezető szülei 1893-ban házasodtak össze. Első gyermeküket, Vilmát négy fiú követte: Ferenc, Béla, Károly és Rudolf, akit magyarosan Rezsőnek is neveztek. A család minden szempontból hagyományosnak számított. Az édesapa testesítette meg a szigort, a rendet és a fegyelmet, az édesanya pedig a szeretetteljes törődést. Id. Szálasi Ferenc büszkén idézte fel, hogy az ő apja 48-as honvéd volt, nagyapja, tehát ifj. Szálasi Ferenc dédapja volt az, akitől négy katonatiszt fia közül a legidősebb a keresztnevét kapta. Igen szerény körülmények között éltek. Kassán a Raktár utca 7. szám alatt laktak. A Nemzetvezetőt a kassai császári és királyi tábori lelkészi hivatalban keresztelték meg, mert Szálasi édesapja szegény ember volt és ott ingyen keresztelték meg a gyermeket. Az ifjabb Ferencet a családban Ferinek vagy Ferkónak nevezték. 1906. október 29-én, mint iskolás részt vett II. Rákóczi Ferenc újratemetésén. Gyerekként egy Távol-Keletről érkezett misszionárius és a szomszédos cipész – akit Suszter bácsinak nevezett – keltette fel az érdeklődését. Saját bevallása szerint órákig tudta nézni, ahogy az öreg mester dolgozik. Nagyon szerette a matematikát, a precizitást és a szimmetriát. Kedvenc játéka a Märklin-féle építőjáték volt, amiből hidakat, alagutakat és épületeket lehetett összerakni. Ezzel még fiatal felnőttként is szívesen játszott, amikor a világháború idején haza tudott menni Kassára. Annyira szerette ezt a játékot, hogy az első világháborúban a frontról még fejlesztési ötleteit is megküldte a gyárnak, amiért végül díjat is kapott. Ugyancsak szeretett sakkozni, sakkfeladványokat és keresztrejtvényeket fejteni. Nagyon szerette a meséket, később pedig sokat olvasott. Kedvenc írója a flamand-belga Maeterlinck, szimbolista dráma mestere volt, de Madách Ember tragédiáját tartotta a legtöbbre. Olvasta Tolsztoj műveit és Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődést. Anatole France-t kedvelte, Zolát, viszont nem. Természetesen olvasta a Mein Kampfot, azonban csalódott volt, mert egy elkeseredett politikus kifakadásait látta benne. Alfred Rosenberg Mythosát borzalmasnak tartotta. Kritikailag feldolgozta, s lesújtó véleményt alkotott róla. Olvasta Marxot, Lenint, s Sztálint is. A történelmi materializmust bölcseleti tévedésnek tartotta. Véleménye szerint valamennyi bölcseleti rendszert törölni kellene, és az ember kilyukadna a Hungarizmus bölcseleti alapjához, a történelmi erkölcselvűséghez. A versek nem igazán kötötték le. Úgy fogalmazott, hogy a szép nála a renddel kezdődik. Saját bevallása szerint Adyt nem is értette, ahogy a zenében Wagnert sem. A magyar zeneszerzők közül Bartókot érezte ízléséhez közelállónak, bár túl mesterségesnek tartotta. Elalvás előtt pedig szívesen olvasott ponyvairodalmat: a Nick Carter-féle detektívregényeket és a vadnyugati cowboy-történeteket. Elmondása szerint jókat derült e történetek ostobaságán, ahogy a mozik trükkfilmjein is. A szellemi elfoglaltságok mellett szívesen atletizált és focizott. Jó góllövő volt és az erőteljes játékot a szerette. Érdeklődött még a klasszikus római birkózás iránt is, az ökölvívástól viszont idegenkedett. Durcás, dacos gyereknek tartotta magát. Az iskolába nehezen illeszkedett be. A társai sokszor kínainak csúfolták sárgás arcbőre miatt, ezért verekedett is. Ennek ellenére roppantul becsülte diáktársai tudását, akaratát, és hitét. Tisztelte, ha valaki jó volt, ha jó akart lenni, olyankor melléállt, és segítette. Szellemi lázadás élt benne, tanárai csak „ungarischer Revolutionär”-ként, „magyar forradalmárként” emlegették. Édesapja csak egy alkalommal fenyítette meg, amikor egyszer egy kővel fejbe dobta az egyik öccsét, Rudit. Bizonyára tudjátok, hogy Szálasi Ferenc mélyen hívő katolikus volt. Ahogy Ő maga megfogalmazta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.” Azonban az I. világháború alatt – sok más katonatársához hasonlóan – a spiritizmussal is foglalkozni kezdett. A lövészárokban az úgynevezett berliniek köréhez tartozott, amely kapcsolatban állt egy Berlinben székelő és tudományos alapon működő spiritiszta társasággal. A berliniek köre ötfős csoportokban minden este 9-kor összeült és szeánszokat tartott, amelyeken Szálasi csodálatos dolgoknak volt a tanúja. Látott magától elmozduló poharakat, megszólaló gitárt, és lebegő tárgyakat, többek között egy a földtől arasznyira elemelkedő asztalt. Természetesen szellemeket is idéztek. A miszticizmus iránt vonzódó Szálasinak nem okozott nehézséget hinni a szellemek létezésében és a spirituális erőben, mivel ez egyenesen következik a lélek halhatatlanságából, amelyben keresztényként eleve hitt. Még két kedvenc szelleme is volt, akik rendszeresen megjelentek, ha Ő is részt vett egy szeánszon: a Gólem, valamint egy kedves, vidám bécsi suszterfiú, aki „Gimple ohne Frász” néven jelentkezett, és többek között arról mesélt neki, hogy mennyit éhezett élete során, és hogy végül fagyhalált szenvedett. A háború után maga is vezetett egy nyolc-kilenc fős spiritiszta csoportot a fővárosban. 1919 novemberében egy ilyen alkalommal az asztal közepére kitett tű a köré írt betűkből a „Julia Szálasi” nevet betűzte ki. Szálasi később értesült róla, hogy pont ekkor halt meg nagynénje, akit így hívtak. Ezután úgy döntött: felhagy a spirituális erők megidézésével, mert nem akart babonás útra csúszni. Később, amikor a Ludovikára készült, alaposan tanulmányozta az Ó- és Újszövetséget. Ennek annál is inkább szükségét érezte, mert a világháborúban megrendült a hite. Ekkor fedezte fel az Ószövetségben leírt kegyetlenségeket, valamint Jézus kínhalálát, amelyért a zsidóság volt a felelős. Lelki krízise, Isten-keresése egy emlékezetes álomban is megnyilvánult ekkoriban. Álmában egy napsütötte, gyönyörű, csillagos virágokkal telehintett mezőn sétált meztelenül, egy fehér palástszerűségbe burkolózó fénynyaláb társaságában, amelyet Jézussal azonosított. Beszélgetésbe elegyedett vele, és megkérdezte tőle, vajon van-e Isten, mi a lényege és hol van. Jézus azt kérte tőle, hogy nézzen vissza. Visszanézett, és a saját lábnyomaikat látta: a sajátja piros volt, Jézusé hófehér. Ezután az álombéli Jézus azt válaszolta neki: Isten van, mert mi vagyunk és lenne akkor is, ha mi nem lennénk. Ez az álom olyan mély hitélményt jelentett Neki, amely megrendíthetetlen Isten-hittel ajándékozta meg, és élete végéig elkísérte. Mint minden embernek, Szálasi Ferencnek is voltak gyengeségei. Erős dohányos volt, napi két csomag cigarettát is elszívott. Voltak félelmei is, például amikor Szegeden becsukódott mögötte a cella ajtaja, határozottan félt. Belső félelme volt, szorongó félelem, mint mindig az életben, ha valami új helyzet elé került. Átesett a cellalázon is. Ahogy Ő fogalmazta: „Két évig négy fal közé zárva élni! Mindig egyedül! Rettenetes volt! Mindig arra gondoltam: Én most meg fogok halni, innen nem fogok élve kikerülni, kivert a verejték.” Akkor is félt, amikor 1933-ban elhatározta, hogy politizálni fog. Feltette magának a kérdést, hogy fogja-e bírni a nehézségeket, fog-e tudni, élni és halni az Eszméért. Nagyon komoly önvizsgálatot tartott, s közben tele volt szorongó érzésekkel, kiverte a verejték. Úgy döntött, hogy erre az útra lép, s meg tud halni, ha kell! Ekkor már nem volt halálfélelme, a legtökéletesebb nyugalom szállta meg, s többet nem foglalkozott ezzel a gondolattal. Később, 1945-ben így nyilatkozott: „Engem nem érdekel, hogy halálra fognak-e ítélni, vagy sem, ki fognak-e végezni, vagy sem.” Gyermekkorában mindig nagyon félt a közeledő vihartól, mert egyszer egy villám a közelében csapott le. Aztán a Világháborúban, megszerette a vihart. Szerette szemlélni a villámlásokat, hallgatni a mennydörgést, figyelte az elemek tobzódását. Tanulmányozta a meteorológiát. Tudományos pontossággal meg tudta állapítani, a vihar kitörésének időpontját. 1927. május 15-én az óbudai folyamőr – vagy, ahogy Szálasi csúfolta őket, „lavórcsősz” – laktanyában, az otrantói ütközet emlékére rendezett mise utáni ebéden ismerte meg későbbi feleségét, Lucz Gizellát. Szálasi másnap már levizitált a családnál, a ferencvárosi Koppány utca 7-ben, és ettől kezdve a ház rendszeres látogatója lett. Ahhoz, hogy összeházasodhassanak horribilis összegű, 60.000 pengő kauciót kellett volna letennie a Lucz családnak, amire képtelenek voltak. Akkoriban egy vidéki napszámos legfeljebb havi 60 pengőt, egy középosztály-béli tisztviselő havi 200 pengőt keresett. Később, amikor Szálasi politikai pályára lépett, azt mondta Gizellának, hogy csak akkor veszi feleségül, ha a Hungarizmusra nincs igény. Viszont a Hungarizmus futótűzként terjedt, így 1938-ig önmegtartóztatásban éltek, és csak 1945 ápr. 29-én kötöttek házasságot. Szálasiné kálváriája férje halála után kezdődött igazán. 1945 júliusában tért haza, és azonnali letartóztatása és internálása után 1953 decemberében 12 év börtönre ítélték, noha semmilyen szerepet nem vállalt a Hungarista Mozgalomban. A Legfelsőbb Ügyészség elnöke döntésének alapján 1956-ban a forradalom kitörése előtt nem sokkal helyezték szabadlábra. Mivel sehol sem volt rá panasz, 1975. okt. 13-án a Fővárosi Bíróság mentesítette a büntetett előélet hátrányos jogkövetkezményei alól. Szálasi Ferencre Hitler, mint ember nagyon jó benyomást tett. Olyan embernek látta, aki meg van győződve az igazáról, Mussolinit viszont – bár nem találkoztak személyesen – szellemileg nagyobbnak tartotta Hitlernél. Véleménye szerint Horthy elöregedett, ingadozó férfi volt, aki egy klikk érdekében akarta vezetni az országot. 1923 óta írt államszervezéssel foglalkozó tanulmányokat. Ezek közül „A magyar állam felépítésének terve” című 46 oldalas kis könyv 1933 márciusi megjelenése volt a mérföldkő. A tanulmány hatalmas vihart kavart és Szálasit kizárták a vezérkarból. 1934 októberében kérte a nyugdíjazását, 1935. március 1-én helyezték nyugállományba. Március 4.-én alapította meg a Nemzet Akaratának Pártját és indította el a Hungarista Mozgalmat. Ekkor kezdte el a Hungarizmus kidolgozását, megírta a „Cél és követelések” című munkáját, amit 1938-ban az „Út és cél” követett. A Hungarista eszme azonban nem kövesedett meg, folyamatosan fejlődött, rugalmasan alkalmazkodott az éppen aktuális követelményekhez, és erre a mai időkben is képes. Ez azért van így, mert a hungarizmus három alappillére örökkévaló. Az erkölcsi alapja a kereszténység, ami nem azonos a különböző egyházak és szekták bűnös üzelmeivel. A szellemi alapja nacionalizmus, ami nem azonos a kisebbségi érzésből és gyűlöletből fakadó sovinizmussal. Anyagi alapja pedig a szocializmus, ami nem azonos az ateizmusból és materializmusból eredő bolsevizmussal. A mai kor hungaristáinak lenne a feladata, hogy az alapokat megtartva a jelen körülményekhez igazítsák a Hungarizmust és népmozgalmat szervezzenek, hogy teljesítsék a Nemzetvezető nekik szóló parancsát: „Ha elbuknék e harcban, tapossatok rajtam keresztül, és vigyétek győzelemre a zászlót.” Hiszem, hogy rövidesen el fog jönni az idő, elindul a szervezés, és megdöntjük ezt a rohadt rendszert! Úgy legyen! Kitartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése