Dicsőség a hősöknek!
Sokan osztják-mondják különféle médiában hangzatos szólamokkal, ami szép is lenne, ha ezt tényleg komolyan gondolnák!
Az elmúlt hétvégén része lehettem a Kitörés 50 emléktúrának és olyanban volt részem, amire nem is mertem volna soha gondolni! Ezen a túrán volt idő az elmélkedésre. Meg is fordult pár ötlet az út során a fejemben! Éreztem fájdalmat, dacot küzdelmet újjászületést, döbbenetet, egy szóval minden feljött a semmiből, és még pár nap elteltével is még hatása alatt vagyok! E túra megfogalmazta bennem azt, hogy így is lehet összefogva ténylegesen egymást segítve előre jutni! Mindegy volt az ki honnan jött! Volt H.V.I.M-es Légió Hungáriás, Hungária Skins-es B.H.H.-s De volt egyszerű túra fanatikus, hagyományőrző mind előtt egy cél volt és mindegyik segített így vagy úgy ,jó szóval vagy egy kéznyújtással a másikon! Ezek a tettek voltak olyanok, amit szerintem a hétköznapokban is meg lehetne tenni egymásért egy célért! Mindegy milyen szervezethez tartozik és nem arra kéne pazarolni az energiákat, hogy egymás ellen ágálunk! Van közös „ellenség” Erre kéne koncentrálni és főleg TENNI, TENNI TENNI! Szóval e túra lélekemelő volt számomra! Át tudtam érezni azoknak az embereknek (katonáknak-, civileknek) a gigászi harcát, azért hogy viszont láthassák szeretteiket! Elgondolkodtam, hogy kik vagyunk mink hozzájuk? Mi felkészülve, ők étlen-szomjan havat ettek! Hozzánk kegyes volt a természet, ők térdig érő hóban napokig bolyongtak, míg megtalálták a helyes utat, közben folyamatosan rettegtek mikor lövik ki őket! De ők mentek és mentek, mert kellett az életükért! Ezt mind azért, hogy mi utódok szabadon élhető hazában létezzünk! Én ezért gondolom, teszem, idézve a Nemzetvezető szavait:” Hazáért meghalni lehet, de elfáradni soha!„
Polgi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése