A Mányban nyújtott segítségünk után, melynek során egy hősi halált halt Magyar Honvéd földi maradványait kutattuk fel sikeresen, újabb megtisztelő kérésnek tettünk eleget szombaton. A Magyar Katonasírokért Alapítvány keresett meg, hogy Nagytarcsán, nemrégiben feltárt 13 szintén Magyar Honvédnak állítsunk közös erővel egy méltó emlékművet. Egy ilyen felkérésre a Blood and Honour Hungária sem most, sem a jövőben nem fog nemet mondani, hiszen a jövő építése mellett a múlt ápolását is fontosnak tartjuk! Tisztelnünk kell Hőseinket és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy végre méltó nyughelyre találjanak hevenyészett, jelöletlen sírgödrök helyett. Ezek egy részének felderítésére már megvannak a források, és már nem kell suttogva beszélni róla mint a kommunizmus alatt, amikor börtönbüntetéssel is sújtották azt, aki Magyar vagy Német katona sírgödréről beszélni mert. Még így sem egyszerű fába vágja a fejszéjét senki, aki ezzel próbálkozik.
A sok-sok hónapos kutatás, feltárás, engedélyezés s a többi részletével nem untatok senkit.
Röviden hogy érzékelhessük ennek nehézségét:
A már meglévő katona-temetőket, sírokat még úgy ahogy karban tartják, de
mivel mint tudjuk, történelmünk ezen korszakát a mai napig egy szégyenletes, megvetendő időszaknak tekinti és állítja be az álliberális éra, ezért csak egy-egy ilyen magán “akció” során épülhet új emlékmű. Irtózatos kutató munka kideríteni az elesettek nevét, a beazonosításukról nem is beszélve. Megkeresni és kapcsolatba lépni a családokkal... embert próbáló feladat.
De mint mindenki láthatja az áldozatos munka, kitartás és az akarat meghozza gyümölcsét!
A mi segítségünk a munka fizikai része volt. Testet és szellemet megdolgoztató munka. Az érzést ami eltölt a nap végén, a tudat hogy adóztunk őseinknek, hogy alkottunk valami szépet, én nem tudom szavakba önteni. Ebben legyen segítségemre Wass Albert ezen idézete:
“Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosnak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, amelyben élünk.”
T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése