Október 23.-a margójára

Október 23 margójára! Ezen a napon 10 ember volt az, aki őszintén, hithűen "politikamentesen" megemlékezett 56 hőseiről. Azokról a névtelen hősökről, akik az emberek többségének tudatában már nem is léteznek. Az a maroknyi fiatal aki a Corvin közben harcolt a szovjet haderővel, (palacsintasütővel), mert hittek, őszintén hittek az igazi Szabadságban. Sajnos a mai Budapest arról szólt, hogy a napi politikát belevitték, gyűlölködésüket rákiabálták egymásra, hangzatos szólamokat szavaltak, de egy szó nem esett 56 hőseiről. Voltak sajnos olyan helyek ahol egy szál virág sem volt, és egy mécses sem égett. (Kossuth tér). Viszont hallottunk skandálni uniós ellenes, kormányellenes,Sorost támogató vegyes vágottat. Sehol nem hallottuk a hálát, vagy csak egy egyszerű köszönömöt ezeknek a névtelen hősöknek. Csendesen, egy mécses elhelyezésével kellett volna szólni erről a napról. Azt csak utólag, halkan jegyeznénk meg, hogy a város egy nagy halom szemétkupac volt. (Amit a "megemlékezők" hagytak maguk után). Méltatlan ehhez a magasztos naphoz.

Zöld októberek

 Államférfiak,Államfők, Szentek-Álszentek.

 A magyar történelem még mindig érdekesen kezeli azokat az embereket akik történelmünkben részt vettek. Akár vezetők,vagy csak egyszerű közemberek. Mit tesz egy államférfi mit nem,vagy mit tesz a csak államfői kvalitású emberek.
Egy államférfi nem küldi követségbe Sztálinhoz a kommunista bűnöző Rajkot a remélt béke és saját sorsa könnyítése miatt. Nem támadja hátba a fegyvertársakat, mint a románok. Nem küldi a saját fiát az angolokhoz békeajánlattal. Hanem hittel becsülettel kitart vállalja a mártíromságot nem úgy mint az államfő akit Nürnbergben bíróság elé sem vittek Sztálin közbenjárására,és nyugalomban békében élt Portugáliában,míg rengeteg embert kivégeztek. És ilyenkor nem mehetünk el 56-személyeinél sem. A kivégzett fiúk névtelen hősei egy két ember megnevezése kivételével. De a sokan elég szégyenletesen vitték tovább 56 szellemét. .Kik ők? Mécs Imre aki előbb SZDSZ később MSZP színeiben politizált. Göncz Árpád akit csak patkány néven emlegettek, a társai később még köztársasági elnök is volt. Wittner Mária  aki az ügynöktörvény szavazásakor tartózkodok szavazást mondott a név szerinti szavazáson. Murányi Levente az álnemzeti Jobbik 56-os vezéralakja aki akkor is benne maradt amikor már bőven látszott milyen folyamatok látszódnak a pártban, és persze a padlás lesöprő kommunista bűnöző Nagy Imre aki részt vett a cári család kivégzésében vagy Maléter Pál aki a szovjet csapatokat vezette 1945-ben a Budai Vár ellen. Személyesen lőtt agyon 2 parlamenter felkelőt.
Tehát óvatosan csak a történelmi személyeink megítélésével. Minél több idő telik el annál több dologra derül fény.

Az igazság szabaddá tesz.

 YKZ.

Hősök nyomában

A Mányban nyújtott segítségünk után, melynek során egy hősi halált halt Magyar Honvéd földi maradványait kutattuk fel sikeresen, újabb megtisztelő kérésnek tettünk eleget szombaton. A Magyar Katonasírokért Alapítvány keresett meg, hogy Nagytarcsán, nemrégiben feltárt 13  szintén Magyar Honvédnak állítsunk közös erővel egy méltó emlékművet. Egy ilyen felkérésre a Blood and Honour Hungária sem most, sem a jövőben nem fog nemet mondani, hiszen a jövő építése mellett a múlt ápolását is fontosnak tartjuk! Tisztelnünk kell Hőseinket és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy végre méltó nyughelyre találjanak hevenyészett, jelöletlen sírgödrök helyett. Ezek egy részének felderítésére már megvannak a források, és már nem kell suttogva beszélni róla mint a kommunizmus alatt, amikor börtönbüntetéssel is sújtották azt, aki Magyar vagy Német katona sírgödréről beszélni mert. Még így sem egyszerű fába vágja a fejszéjét senki, aki ezzel próbálkozik.
A sok-sok hónapos kutatás, feltárás, engedélyezés s a többi részletével nem untatok senkit.
Röviden hogy érzékelhessük ennek nehézségét:
A már meglévő katona-temetőket, sírokat még úgy ahogy karban tartják, de
mivel mint tudjuk, történelmünk ezen korszakát a mai napig egy szégyenletes, megvetendő időszaknak tekinti és állítja be az álliberális éra, ezért csak egy-egy ilyen magán “akció” során épülhet új emlékmű. Irtózatos kutató munka kideríteni az elesettek nevét, a beazonosításukról nem is beszélve. Megkeresni és kapcsolatba lépni a családokkal... embert próbáló feladat.
De mint mindenki láthatja az áldozatos munka, kitartás és az akarat meghozza gyümölcsét!
A mi segítségünk a munka fizikai része volt. Testet és szellemet megdolgoztató munka. Az érzést ami eltölt a nap végén, a tudat hogy adóztunk őseinknek, hogy alkottunk valami szépet, én nem tudom szavakba önteni. Ebben legyen segítségemre Wass Albert ezen idézete:

“Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosnak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, amelyben élünk.”

T.